A harci kedv
Figyelem: jelölj ki magadnak tetszőleges szöveget az autómata felolvasáshoz! Kijelölés után kattints a megjelenő hangszóró ikonra (mobilon nem működik).
2 Móz. 15,3 „Vitéz harcos az Úr, az Ő neve Jahve” Meghatározások a vitézről: hős katona, bátor harcos, vitézkedik, helytáll, kitesz magáért. Itt elsősorban nem valamilyen rangról van szó, hanem arról, ahogy egy vitéz viselkedik, amit sugall a jelenléte, amilyen kitartó, és rendíthetetlen. Amilyen a helytállása, mint katonának.Néhány Ige az Úr harcosságáról, harci kedvéről. Ez fontos, hiszen Ő a Seregek Ura s az Őharcossága motiválja a mai harcosokat, hogy kövessék mesterüket! A zsoltáros 78, 65-66 szakaszban beszél az Úr harcosságáról és hősiességéről: „Akkor felserkent az Úr, mintegy álomból, mint hős, aki bortól vígad. És visszaverte ellenségeit, s örök gyalázatot vetett rájuk”.Az, hogy „felserkent”, arra utal, hogy mindig kész a harcra, és nem arra, hogy Isten „szunyókálna”. Egyébként az Ige is mondja: „Nem szunnyad, és nem alszik az Izraelnek őrzője”! (Zsolt. 121,4) A másik fontos tény ebben az Igében az, hogy: „Visszaverte ellenségeit”! Tehát az Úr egy Győztes Harcos! Nem is csak egy győzelmet arat, hanem örök gyalázatot vet ellenségeire. Ez óriási biztatás a számunkra! Ésaiás próféta is úgy ismeri az Urat, mint egy hőst. A 42. rész 13. versében ezt írja: „Az Úr, mint egy hős kijön, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg, és ellenségein erőt vesz”.Az Úr „kijövetele” magabiztos. A hadakozó kifejezés utal arra, hogy már sok harcotvívott.Szent harag tölti el az ellenségének minden gonoszságával szemben. Ez a harag, mintegy feltüzesedve, még tovább gerjeszti a harci kedvét, a gonoszság megbüntetésére, legyőzésére, megbénítására. Az Úr szentsége és igazsága nem tűrheti el a gonoszság térnyerését!Az Úr példát mutat és, Ő rendel harcosokat az Ő seregébe!Ugyancsak Ésaiástól idézek egy Igét. A 13, 3-at: „Én parancsoltam felszentelt vitézeimnek, és elhívtam erőseimet haragomnak véghezvitelére, akik énbennem büszkén örvendenek”! Az Úr harcosai, elszántak, az Úr maga szentelte felőket harcosokká, nem gyáva, hanem vitéz harcosokká. Bátrak is, mert erejük az Úr által, az Úrból, az Ő hősiességéből származik. Ahogy egy hős hadvezér „erőt ad” a harcosainak, úgy ad erőt az Úr az Ő harcosainak a saját, mindent felülhaladó EREJÉVEL és harcias kiállásával. Az Úr harcosai „büszkék” is a „vezérükre”, ezért örömmel mennek a harcba! Az örömük az Úrban van, a Seregek Urában! Véghezviszik az Úr parancsát, méltó büntetést mérnek a gonoszsággal megtelt ellenségre, érvényre juttatják az Ő jogos haragját! Nem kímélik az ellenséget! Nézzük meg Dávid hőseit! Az 1 Sám. 23. rész 32 olyan hőst sorol fel, akik „követték mesterüket” Dávidot mindenben! Dávidnak sok jó katonája volt, de akiket itt megemlít a felsorolásban, azok mind kitűntek a többiek közül, a hősies viselkedésükkel, a hatalmas kitartásukkal, győzelmükkel, a másokat is bátorító hozzáállásukkal. Fel lehetett nézni rájuk, tanulni lehetett tőlük. Nekünk is kell tanulnunk az Isten hőseinek harcaiból, győzelmeiből! Ilyen szemmel nézzünk rájuk! Joseb-Bassebet 800 embert sebesített, és ölt meg a harcban. Ez hatalmas harci teljesítmény, ami nagy kitartásról, és hatalmas harci tapasztalatról szól. Ezt semmilyen iskolában, vagy elméleti tanfolyamon nem lehet megszerezni. Ez csak a gyakorlatban sajátítható el. Ha nem harcolunk, hogy fogunk tapasztalatot szerezni? 
Eleázár, addig harcolt, amíg keze a kardra „ragadt”, ez azt jelentette, hogy már görcsöt kapott a keze, de még akkor is folytatta. A harc nem a kényelemről szól. A harc fizikai erőfeszítést igényel. Még a szellemi harcra is, kell a szellemi erő mellett a fizikai erő is, mert néha a „lélek kész, de a test erőtlen”. Hiszem, hogy a böjtölés és imádság által kapott erő, nem legyengíti a testet, hanem az Úr erejével megtelve képes a harcot folytatni, minden fáradtság ellenére is.Samma megvédte a lencseföldet sok száz filiszteussal szemben. Kiállt annak a földnek a szélére, és azt mondta az ellenségnek, ti ide nem jöttök be! Ez a föld az enyém, és nem hagyom, hogy ti elvegyétek azt! Van-e ilyen harci kedvünk? Odaállunk a családunkért, a gyülekezetünkért, a közösségünkért, és mondjuk az ellenségnek, te ide nem jössz be? Tudatosul bennünk, hogy mi a miénk, és felelősséget érzünk érte? Készek vagyunk harcolni azért, amit az Úrtól kaptunk, mint örökséget? Legyünk „Sammák”, akik megvédik értékeiket!Van 3 hős, akik elmentek a betlehemi kúthoz Dávidnak vízért, amikor megszomjazott. Ők keresztülvágtak az ellenségen, hogy a kúthoz juthassanak. Ez bravúros dolog volt. Életveszélyes „mutatvány”, ha szabad ezt mondani, mert nem annak szánták.Ők mindenre készek voltak a mesterükért, Dávidért. 
Nagyon összecsengenek ezzel Pál apostol szavai: „De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nekem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, amelyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek, az Isten kegyelmének evangéliumáról”! Mi hogyan állunk ezzel? Féltjük az életünket? Meg akarjuk tartani azt? Jézus mondja, hogy aki ilyen módon akarja „megtartani”, az el fogja veszíteni. Aki pedig kész még arra is, hogy elveszítse az meg fogja tartani azt.Legyünk készek mindenre az Úrért! Abisai, aki egymaga 300 ellenséget ejtett el, szintén hősként áll előttünk, aki nem futamodott meg, aki állt a csata hevében is a maga helyén. Nem „elégedett meg” egy-két katona legyőzésével, hogy azután ünnepeltesse magát, hanem amíg jött az ellenség, addig ő nem hátrált. Nekünk is, be kell rendezkednünk a hosszadalmasabb harcra, mert ellenségünk nemcsak egy-két támadást fog intézni ellenünk. Ahogy az Úrnak örökké való harca vanAmálek ellen, úgy az Isten népének örökkévaló harca van a Sátán ellen! Az Úr adjon nekünk „abisai-féle” lelkületet a harchoz! Bátorító az a tudat, hogy az Úr velünk van ebben a harcban! Mi az Ő katonái, az Ő harcosai vagyunk. Legyünk hát hősök! Benája az, aki fővezéreket ölt meg és még az oroszlánt is elejtette. Ő nemcsak egy hős volt, hanem a hadvezérek egyike, később pedig fővezére Izraelnek. Nagyon fontos, hogy legyenek olyan „tábornokok” Isten népe között, akik képesek a gonoszság fejedelmeinek a legyőzésére. Akik nem félnek az „ordító oroszlántól”, aki szertejár és lesi, hogy kit nyelhetne el. Imádkoznunk kell ilyen harcosokért, és felsorakozni mögöttük! Mit mond nekünk az Újszövetség a harcról? Jézusról mondja Pál:„Lefegyverezvén a fejedelemségeket és hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt véve rajtuk”!(Kol. 2,15) Ez azt jelenti, hogy Jézus elvette a fegyvert ezeknek, a hatalmasságoknak a kezéből. Nem kikapta a kezükből, azután elfutott vele, hanem ártalmatlanná, ellenállásra képtelenné tette őket. Megkötözve diadalt aratottfelettük, és ezt bátran meg is mutatta a szellemvilágnak. De nem csak nekik, hanem nekünk is. Bátorít ez minket? Kell, hogy hatalmas erőt merítsünk Jézus győzelméből!Pál a következőt mondja Timóteusnak a szellemi fiának az 1 Tim. 6, 12 -ben: „Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet...”! Néhányan gondolhatják azt, hogy hogyan lehetne egy harc szép, mikor az életre-halálra megy ki. Csakhogy itt Pál a hitnek harcárólbeszél. A saját bizonyságtétele is ez: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”. (2 Tim. 4, 7)
Azért szép és nemes ez a harc, mert nem anyagi javakért történik, nem emberi javak és a hatalom megszerzése a cél. Ez az Isten Országának a harca a Sötétség Erőivel. Ez az Igazság harca a Hamisság ellen. Ez a harc a gonoszság végeleges legyőzésére irányul, emberek kiszabadítására a gonosz hatalma alól, hogy átkerüljenek az Isten Fiának Országába. Ez a legfelsőbb rendű harc, amiben részt venni, és győzni a legnagyobb dicsőség egy vitéz számára. Pál tovább tanácsolja „fiát” Timóteust a 2 Tim. 2, 3-4 által: „Te azért a munkának terhét hordozzad, mint Jézus Krisztus jó vitéze! Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba, hogy tetsszék annak, aki őt harcossá avatta”.A jó katona gyakorlatozik, figyel az erőnlétére. Az, hogy nem „elegyedik bele az élet dolgaiba”, azt is jelenti, hogy számára nem a mindennapi dolgok a legfontosabbak. Szeme előtt van, hogy ő egy harcos, akinek az Isten munkája fontosabb a közönséges dolgoknál. Tudja, hogy ez a munka és harc teherhordozással jár, de vállalja, mégpedig tudatosan. Nem emberekre néz, nem tőlük vár dicséretet, egyvalakinek akar tetszeni, annak, aki őt harcossá aratta. Az Ő Urának, Jézusnak. Mindnyájunknak mondja Isten Igéje: „Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a Fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá Atyám”! (Rm. 8,15) Megerősíti ezt az Igét a következő is a: 2 Tim. 1, 7 által: „Mert nem félelemnek Lelkét adott nekünk az Isten, hanem erőnek szeretetnek és józanságnak lelkét.” Ezek az Igék rá akarják irányítani a figyelmünket arra, hogy a Fiúság Lelke által, mi erőt, bátorságot, felhatalmazást, és kenetet kaptunk arra, hogy győztes, hős harcosok legyünk az Úrban! Gerjeszd fel a harci kedvedet, az Úrban! Az Úr által Te győztes vagy! Győzelemre vagy felkenve a Szent Szellem Hatalma által! Örülsz neki? Örülj!
Nyeste Ferenc OIH vezető
https://csabanyeste.wixsite.com/
Több OIH tanítás (Pdf): https://csabanyeste.wixsite.com/oihima/tanitasok-az-imarol
Országos Imacsoport Hálózat
