Keresztényweb Kereső

A bemerítés
Hisszük, hogy a bemerítést az Úr Jézus Krisztus rendelte. Miután ő maga is bemerítkezett, a bemerítés szolgálatát mindenkori tanítványaira bízta. A bemerítés az újjászületés és a Krisztus testébe való befogadás jelképe, a hívőben végbement életváltozás kife­jezése, a Megváltóba vetett hit szeretetből és engedelmességből fakadó cseleke­dete.
Figyelem: jelölj ki magadnak tetszőleges szöveget az autómata felolvasáshoz! Kijelölés után kattints a megjelenő hangszóró ikonra (mobilon nem működik).

A bemerítéssel az újjászületett ember vallást tesz arról, hogy szakított bűnös életmódjával, meghalt és eltemettetett Jézussal együtt a bűn­nek, és fel is támadt vele új életre.
Csak az részesülhet benne, akinek életében láthatók a megtérés gyümölcsei, aki Krisz­tusba vetett hitét nyíltan megvallja, és bemeríté­sét önként kéri. A bemerítést - Jézus parancsa nyomán - az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek­nek nevébe végezzük, a bemerítendő személy teljes vízbe merítésével.
 Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. János azonban megpróbálta visszatartani őt, és ezt mondta: „Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?" Jézus így válaszolt: „Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot." Akkor engedett neki. Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll. És hang hallatszott a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm." (Mt 3,13-17)
Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe(n) (Mt 28,19).
 Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra (Gal 3,27).
 A keresztségben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül (Kol 2,12).
A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is (Róm 6,4-5).
 „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban." (Mk 1,15)
Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje... (ApCs 3,19-20).
Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség, amely nem a test szennyének lemosása, hanem könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért a feltámadt Jézus Krisztus által (1Pt 3,21).
Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt. Azután házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben (ApCs 16,33-34).
 Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember: „Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?" Ezt mondta neki Fülöp: „Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet." Ő pedig így válaszolt: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia." (ApCs 8,36-37)
 Hagyományosan: „nevében", a görög eredeti (eisz) alapján pontosabb fordítás: „nevébe" (az ő személyébe, vele azonosulva).
 Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe(n)... (Mt 28,19).
„Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy megkapták a Szentlelket, mint mi?" És úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében (ApCs 10,47-48).
Jézus ezután elment tanítványaival együtt Júdea földjére, ott tartózkodott velük, és keresztelt. János is keresztelt Ainonban, Szálim közelében, mert ott sok víz volt, és az emberek odamentek és megkeresztelkedtek (Jn 3,22-23).
Odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: „Mester, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és mindenki őhozzá megy." (Jn 3,26)
http://www.agape.punkosdi.hu/7-bemerites  

A gyülekezet
Hisszük, hogy az újszövetségi gyüleke­zet az újjászületett hívők közössége, akiket Isten azzal a céllal hívott ki a világból, hogy Jézus Krisztust Uruknak vallják szóval és szolgáló szeretettel, hirdessék és kö­vessék az ő üdvözítő akaratát.
Valljuk, hogy a gyülekezet Krisztus teste, élő, fejlődő szervezet (organizmus), melyet a Szentlélek éltet, és amelynek feje maga Jézus. A gyülekezet Isten temploma, épü­lete, mely élő kövekből épül, ennek alapja, sarokköve Jézus Krisztus. A gyülekezet Jézus Krisztus menyasszonya. Közte és Krisztus között a legmagasabb rendű egybeszerkesztő erő a szeretet.
Hisszük, hogy a gyülekezet feladata az evangélium hirdetése. A „só", a „világosság" és a „hegyen épített város" képeiben jeleníti meg a Szentírás azt a szolgálatot, melyet a gyüleke­zetnek végeznie kell ezen a világon.
A gyülekezet szolgálatának, tevékenységé­nek rendje a Szentlélek vezetésével alakult ki az apostoli korban; ennek fő elemei az igehirdetés és tanítás, az imádkozás,[xii] az éneklés, dicsé­ret, a prófétálás, a bemerítés és az úrva­csora, az önkéntes adakozás, a szeretetszol­gálat és mindehhez szükséges a gyülekezeti fegyelem. A különböző szolgálattevők között összetartó kapocs a Szentlélek által jelen levő szeretet,[xx] a kölcsönös tiszteletadás és szol­gálatkészség. Ahol ez a bibliai rend megvaló­sul,[xxi] ott élet van, és Isten szerinti növekedés tapasztalható.[xxii]
Hisszük, hogy a gyülekezet magában fog­lalja a hívők összességét, akik „megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány véré­ben".[xxiii]
 Nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre (1Pt 1,3).
 Az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják (1Kor 1,2).
 Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg (1Kor 12,13).
 „Őt tette mindenek felett való fővé az egyházban, amely az ő teste, és teljessége annak, aki teljessé tesz mindent mindenekben." (Ef 1,22-23)
 Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát megrontja, azt megrontja Isten, mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok (1Kor 3,16-17).
 ...ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá... (1Pt 2,5).
 Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, amely azonban Isten előtt „kiválasztott és drága"... „Íme, leteszek Sionban egy kiválasztott drága sarokkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg." (1Pt 2,4-6)
Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által (Ef 2,20-22).
 Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket a Krisztus elé (2Kor 11,2).
Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya... (Jel 19,7).
Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje, így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen. Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom (Ef 5,25-27.32).
 „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek..." (Mt 28,18-20)
Ezután így szólt hozzájuk: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek (Mk 16,15).
 Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város (Mt 5,13-14).
 Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban (ApCs 2,42).
Azután bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében (Mt 4,23).
De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Így van megírva: „Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!" (Róm 10,14-15)
Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság (1Kor 1,23).
Azért akár én, akár ők: így prédikálunk, és ti így lettetek hívőkké (1Kor 15,11).
Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással (2Tim 4,2).
Aki túllép ezen, és nem marad meg a Krisztus tanításában, abban nincs benne Isten; aki megmarad a tanításban, abban benne van az Atya is, meg a Fiú is. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba, és ne köszöntsétek (2Jn 1,9-10).
[xii] Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban (ApCs 1,14).
Ezek pedig kitartóan részt vettek... a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban (ApCs 2,42).
 Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja (1Kor 14,26)!
Mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében (Ef 5,19-20).
A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek (Kol 3,16).
 Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal (1Kor 14,3).
A próféták pedig ketten vagy hárman szóljanak, a többiek pedig ítéljék meg. De ha közben az ott ülők közül egy másik kap kinyilatkoztatást, az előző hallgasson el. Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon. A prófétákban lévő lélek pedig alárendeli magát a prófétáknak (1Kor 14,29-32).
 „Tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe(n), tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek..." (Mt 28,19-20)
„János, amikor keresztelt, megtérést követelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban." Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére (ApCs 19,4-5).
Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek... Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön (1Kor 11,23.26).
 A hét első napján mindegyikőtök tegye félre és gyűjtse össze azt, ami telik tőle, nehogy akkor történjék a gyűjtés, amikor odamegyek (1Kor 16,2).
A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten (Zsid 13,16).
A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek (ApCs 11,29).
Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben (Gal 6,10).
Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól (Jak 1,27).
 A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek (ApCs 11,29).
Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben (Gal 6,10).
Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban (Jak 1,27).
 Azonban minden illendően és rendben történjék (1Kor 14,40).
„Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát. Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást. Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek. Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt." (Mt 18,15-17)
Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat (Mt 5,23-24).
Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél
(Gal 6,1).
Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez (1Thessz 5,14).
 És ő „adott" némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére... (Ef 4,11-12).
Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból (1Kor 13,1-3).
Azonban minden illendően és rendben történjék (1Kor 14,40).
 Míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben (Ef 4,13-16).
Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak... Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében (Jel 7,9.14).
http://www.agape.punkosdi.hu/10-gyulekezet


 

A halál
Hisszük, hogy a halál a bűn következménye, amely minden emberre egy­formán kihatott; az utolsó ellenség, melyet Isten eltöröl. Jézus Krisztus váltságha­lála és feltámadása által megtörte a halál ural­mát, és megnyitotta az élet kapuját minden ember számára. A halál a lélek, szellem eltávozása a testből, az a létállapot, miközben az ember átlép a látható világból a láthatat­lanba. A megváltottak számára csupán kapu az örök életre vezető úton.
Az Ige a testi halált alváshoz hasonlítja, a halál és a feltámadás közötti időszak állapotát pedig várakozásnak, megnyugvásnak nevezi.
Figyelem: jelölj ki magadnak tetszőleges szöveget az autómata felolvasáshoz! Kijelölés után kattints a megjelenő hangszóró ikonra (mobilon nem működik).

Hisszük, hogy a halál átmeneti állapot az örök élet vagy az örök kárhozat felé. Megtör­ténte után az ember sorsának változtatására már nincs lehetőség.
 Az ÚR ezt mondotta Mózesnek: Te most pihenni térsz atyáidhoz (5Móz 31,16).
Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban (Róm 6,23).
Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett (Róm 5,12).
 Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál (1Kor 15,26).
 Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet (1Tim 1,10).
Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket, miután halálra adatott test szerint, de megeleveníttetett Lélek szerint. Így ment el a börtönben levő lelkekhez is, és prédikált azoknak, akik egykor engedetlenek voltak, amikor az Isten türelmesen várakozott a Nóé napjaiban a bárka készítésekor (1Pét 3,18-20).
 És fejét lehajtva, kilehelte lelkét (Jn 19,30 vö. Mt 27,50).
 Tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól; mert hitben járunk, nem látásban. De bizakodunk, és inkább szeretnénk kiköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz (2Kor 5,6-8).
 Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél (Fil 1,23).
 Ezeket mondta nekik, és azután hozzátette: „Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem." Jézus a haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól. Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt..." (Jn 11,11-14).
 Akkor fehér ruha adatott mindegyiküknek, és megmondatott nekik, hogy nyugodjanak még egy kis ideig, amíg teljes nem lesz azoknak a szolgatársaiknak és testvéreiknek a száma, akiket ugyanúgy megölnek, mint őket (Jel 6,11).
„Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket." (Jel 14,13)
 Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki (Lk 16,24-26).

A feltámadás
Hisszük a test feltámadását. Jézus Krisztus hozta el számunkra a feltámadás és az örök élet reménységét. Feltámadá­sunk biztosítéka az ő testben való feltáma­dá­sá­nak ténye.
Amikor az ember újjászületik, megbékél Istennel, akkor szelleme megelevenedik, új életre támad. Aki tehát Krisztusban van, élő hite által már ebben a földi létben „átment a halálból az életbe". Örök üdvösségünk a test megváltásával, azaz annak feltámadásával és megdi­csőülésével lesz teljes.
Hisszük az első és a második feltámadást. Az első feltámadásban azoknak lesz részük, akik Krisztusban hunytak el. Ezt követi a második feltámadás, melynek során minden halott életre kel.
 Hiszen ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje (1Kor 15,13-14.20).
 Amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk (Róm 6,4).
Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre (2Kor 5,17).
Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az (Jn 3,6).
 Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe (Jn 5,24).
 De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására (Róm 8,23).
Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?" (1Kor 15,53-55)
Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket, azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket (Fil 3,20-21).
 
 Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak (1Thessz 4,16).
 És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki cselekedetei szerint. És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába: ez a második halál, a tűz tava. Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették (Jel 20,12-15).
Jézus Krisztus visszajövetele
Hisszük, hogy Jézus Krisztus visszajön hatalommal és dicsőséggel. Személye­sen fog megjelenni a földön min­denki által látható és tapasztalható módon. Ez a nap közel van, a küszöbön áll, de pontos idejét nem tudjuk.
Hisszük, hogy Krisztus eljövetelekor meg­történik az első feltámadás. Ekkor a még a föl­dön élő hívők elragad­tatnak, testük romolhatat­lanná, halhatatlanná változik. Viszont Isten haragja kitöltetik a földön maradtakra, mind­azokra, akik elutasították az evangéliumot. Ezután következik a második feltámadás és az utolsó ítélet.
 ...meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel (Mt 24,30).
És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is (Jn 14,3).
„Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe." (ApCs 1,11)
„Íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit." (Jel 22,7)
 Ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is (Mt 24,27).
Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen (Jel 1,7).
 Így ti is, amikor mindezt látjátok, vegyétek észre, hogy közel van ő, az ajtó előtt (Mt 24,33).
Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa (Lk 21,31).
Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem (Jel 3,20).
 Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá tanítványai külön, és ezt kérdezték: „Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?" Jézus így válaszolt nekik: „Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket!" (Mt 24,3-4)
„Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!" (Mt 25,13)
„Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül."
(Mt 24,36)
„Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett."
(ApCs 1,7)
 Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk (1Thessz 4,16-18).
Nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött!" (1Kor 15,51-54)
És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig (Mt 24,30-31).
 Mert hiszen igazságos dolog az Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától, amikor eljön az a nap, hogy megdicsőüljön szentjei között, és csodálják mindazok, akik benne hittek, aminthogy ti is hittel fogadtátok bizonyságtételünket (2Thessz 1,6-10).
És láttam, amikor feltörte a hatodik pecsétet: nagy földrengés támadt, és a nap elsötétült, mint egy fekete szőrcsuha, a telihold olyan lett, mint a vér... A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a hatalmasok, a szolgák és a szabadok mind elrejtőztek a barlangokban és a hegyek szikláiban, és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: „Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónuson ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és ki állhat meg?" (Jel 6,12-17)
 Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől (Mt 25,31-32).
És láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt: színe elől eltűnt a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekede­teik szerint. A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki cselekedetei szerint. És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába: ez a második halál, a tűz tava. Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették (Jel 20,11-15).
A megváltottak és a gonoszok örök sorsa
Hisszük, hogy azok, akik Krisztusban hunytak el, nem jutnak kárhozatra, de munkájukat, életüket és tetteiket megítéli az Úr, mint igaz bíró. Ezt követően Istennel örökké együtt lesznek, és az ő dicsősé­gében élnek. Ez a jutalom a menny, a paradi­csom, az Atya háza, a szent város, a mennyei Jeruzsálem. Itt az Isten és a Bárány dicsősége ragyog; itt teljes ismeretben, megnyug­vásban, örömben, szolgálatban és Krisztussal való közös­ségben lesz részünk. Halál nem lesz többé, és minden földi szenvedés véget ér.
Hisszük, hogy amilyen végtelen Isten a sze­retetben, a kegyelemben és a megbocsátásban a hozzá megtérő ember iránt, olyan kemény az ő igazsága a kegyelmet elutasítók ítéletében.[xii] Az Istennel való együttlakozás jelenti az örök éle­tet, az Istentől örökre eltaszítottság[xiv] pedig a kárhozatot.[xv] A pokol hely és állapot, ahol az el­játszott üdvösség és a bűntudat örökös gyöt­relme van jelen.[xvi] Ennek nevei: gyehenna, a külső sötétség, a kénes tó, a tűz tava, a második halál.[xvii] Ide jutnak mindazok, akiknek neve nincs beírva az élet könyvébe. A Sátán és szö­vetségesei szintén elnyerik végső büntetésüket az örök tűzben.
 Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket (Jel 14,13).
Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe (Jn 5,24).
Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak (Róm 8,1).
 Arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki. Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat (2Kor 5,9-10).
Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát; az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át (1Kor 3,12-15).
 Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust (Jn 17,3).
 Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül... (Fil 3,20).
Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után (Zsid 11,16a).
 ...elragadtatott a paradicsomba (2Kor 12,4).
Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van (Jel 2,7).
 Az én Atyám házában sok hajlék van... (Jn 14,2).
 Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített (Zsid 11,16b).
Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten (Zsid 11,10).
És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől... (Jel 21,2).
Napra sincs szüksége a városnak... (Jel 21,23).
 De a mennyei Jeruzsálem szabad... (Gal 4,26).
 Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké (Jel 22,5).
 „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket." (Jel 14,13)
Ezért vannak az Isten trónusa előtt, és szolgálják őt éjjel és nappal az ő templomában, és a trónuson ülő velük lakik (Jel 7,15).
Szolgái imádják őt... (Jel 22,3).
 Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál (1Kor 15,26).
„Halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." (Jel 21,4)
[xii] Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, s megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek, akik megízlelték az Isten felséges beszédét és a jövendő világ erőit, de elestek: azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt (Zsid 6,4-6).
Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság teljes megismerése után, nincs többé bűneinkért való áldozat, hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket. ...mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tapodja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja? Mert ismerjük azt, aki így szólt: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek." És ismét: „Az Úr megítéli az ő népét." Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni (Zsid 10,26-31).
 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában (1Jn 3,2).
 Elolvasandó a Lk 16,19-30 (a gazdag és a koldus Lázár).
 Azok közül, akik alusznak a föld porában, sokan felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra. Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké (Dn 12,2-3).
...ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el (Mk 9,48).
 Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre (Mt 25,41).
 Attól féljetek, akinek azon felül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen (Lk 12,5).
Kivettetnek a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás (Mt 8,12).
Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal (Jel 20,10).
És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába: ez a második halál, a tűz tava (Jel 20,14).
 Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették (Jel 20,15).
 Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké (Jel 20,10).

Új ég és új föld

Hisszük, hogy a világtörténelem lezárá­saként Isten új eget és új földet teremt, ahol igazság és béke uralkodik. Krisz­tus átadja a királyi uralmat az örökkévaló Istennek, hogy ő legyen minden mindenekben. Ámen.
 Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe (Ézs 65,17).
Mert ahogyan megmarad az új ég és az új föld, amelyet én alkotok - így szól az ÚR -, ugyanúgy megmaradnak utódaitok és a nevetek is (Ézs 66,22).
De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik (2Pt 3,13).
És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: „Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." A trónuson ülő ezt mondta: „Íme, újjáteremtek mindent." És így szólt: „Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!" És ezt mondta nekem: „Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen. Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz." (Jel 21,1-7)
 Azután jön a vég, amikor átadja az uralmat Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt (1Kor 15,24).
Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben (1Kor 15,28).
http://www.agape.punkosdi.hu/13-vegso-dolgok  

A harci kedv
Figyelem: jelölj ki magadnak tetszőleges szöveget az autómata felolvasáshoz! Kijelölés után kattints a megjelenő hangszóró ikonra (mobilon nem működik).
2 Móz. 15,3 „Vitéz harcos az Úr, az Ő neve Jahve” Meghatározások a vitézről: hős katona, bátor harcos, vitézkedik, helytáll, kitesz magáért. Itt elsősorban nem  valamilyen  rangról  van  szó,  hanem  arról,  ahogy  egy  vitéz  viselkedik,  amit  sugall a jelenléte, amilyen kitartó, és rendíthetetlen. Amilyen a helytállása, mint katonának.Néhány Ige az Úr harcosságáról, harci kedvéről. Ez fontos, hiszen Ő a Seregek Ura s az Őharcossága motiválja a mai harcosokat, hogy kövessék mesterüket!   A  zsoltáros  78,  65-66  szakaszban  beszél  az  Úr  harcosságáról  és  hősiességéről: „Akkor felserkent az Úr, mintegy álomból, mint hős, aki bortól vígad. És visszaverte ellenségeit, s örök gyalázatot vetett rájuk”.Az,  hogy  „felserkent”,  arra  utal,  hogy  mindig  kész  a  harcra,  és  nem  arra,  hogy  Isten  „szunyókálna”.  Egyébként  az  Ige  is  mondja:  „Nem  szunnyad,  és  nem  alszik  az  Izraelnek  őrzője”! (Zsolt.  121,4)  A  másik  fontos  tény  ebben  az  Igében  az,    hogy:  „Visszaverte ellenségeit”! Tehát  az  Úr  egy  Győztes  Harcos!  Nem  is  csak  egy  győzelmet  arat,  hanem  örök gyalázatot vet ellenségeire. Ez óriási biztatás a számunkra! Ésaiás próféta is úgy ismeri az Urat, mint egy hőst. A 42. rész 13. versében ezt írja: „Az Úr, mint egy hős kijön, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg, és ellenségein erőt vesz”.Az Úr „kijövetele” magabiztos. A hadakozó kifejezés utal arra, hogy már sok harcotvívott.Szent harag tölti el az ellenségének minden gonoszságával szemben. Ez a harag, mintegy feltüzesedve,   még   tovább   gerjeszti   a   harci   kedvét,   a   gonoszság   megbüntetésére,   legyőzésére, megbénítására. Az  Úr  szentsége  és  igazsága  nem  tűrheti  el  a  gonoszság  térnyerését!Az Úr példát mutat és, Ő rendel harcosokat az Ő seregébe!Ugyancsak Ésaiástól idézek egy Igét. A 13, 3-at: „Én parancsoltam felszentelt vitézeimnek, és elhívtam    erőseimet    haragomnak    véghezvitelére,    akik    énbennem    büszkén    örvendenek”! Az  Úr  harcosai,  elszántak,  az  Úr  maga  szentelte  felőket  harcosokká,  nem  gyáva,  hanem  vitéz harcosokká. Bátrak is, mert erejük az Úr által, az Úrból, az Ő hősiességéből származik. Ahogy  egy  hős  hadvezér  „erőt  ad”  a  harcosainak,  úgy  ad  erőt  az  Úr  az  Ő  harcosainak  a  saját, mindent felülhaladó EREJÉVEL és harcias kiállásával. Az Úr harcosai „büszkék” is a „vezérükre”,  ezért  örömmel  mennek  a  harcba!  Az  örömük  az  Úrban  van,  a  Seregek  Urában! Véghezviszik  az  Úr  parancsát,  méltó  büntetést  mérnek  a  gonoszsággal  megtelt  ellenségre, érvényre juttatják az Ő jogos haragját! Nem kímélik az ellenséget! Nézzük meg Dávid hőseit!  Az  1  Sám.  23.  rész  32  olyan  hőst  sorol  fel,  akik  „követték  mesterüket”  Dávidot  mindenben!  Dávidnak  sok  jó  katonája  volt,  de  akiket  itt  megemlít  a  felsorolásban,  azok  mind  kitűntek  a  többiek közül, a hősies viselkedésükkel, a hatalmas kitartásukkal, győzelmükkel, a másokat is  bátorító  hozzáállásukkal.  Fel  lehetett  nézni  rájuk,  tanulni  lehetett  tőlük. Nekünk  is  kell  tanulnunk az Isten hőseinek harcaiból, győzelmeiből! Ilyen szemmel nézzünk rájuk! Joseb-Bassebet   800   embert   sebesített,   és   ölt   meg   a   harcban.   Ez   hatalmas   harci   teljesítmény,  ami  nagy  kitartásról,  és  hatalmas  harci  tapasztalatról  szól.  Ezt  semmilyen  iskolában,  vagy  elméleti  tanfolyamon  nem  lehet  megszerezni.  Ez  csak  a  gyakorlatban  sajátítható el. Ha nem harcolunk, hogy fogunk tapasztalatot szerezni? 



Eleázár,  addig  harcolt,  amíg  keze  a  kardra  „ragadt”,  ez  azt  jelentette,  hogy  már  görcsöt  kapott  a  keze,  de  még  akkor  is  folytatta.  A  harc  nem  a  kényelemről  szól.  A  harc  fizikai  erőfeszítést  igényel.  Még  a  szellemi  harcra  is,  kell  a  szellemi  erő  mellett  a  fizikai  erő  is,  mert  néha  a  „lélek  kész,  de  a  test  erőtlen”.  Hiszem,  hogy  a  böjtölés  és  imádság  által  kapott  erő, nem  legyengíti  a  testet,  hanem  az  Úr  erejével  megtelve  képes  a  harcot folytatni, minden fáradtság ellenére is.Samma  megvédte  a  lencseföldet  sok  száz  filiszteussal  szemben.  Kiállt  annak  a  földnek  a  szélére,  és  azt  mondta  az  ellenségnek,  ti  ide  nem  jöttök  be!  Ez  a  föld  az  enyém,  és  nem  hagyom,  hogy  ti  elvegyétek  azt!  Van-e  ilyen  harci  kedvünk?  Odaállunk  a  családunkért,  a  gyülekezetünkért, a közösségünkért, és mondjuk az ellenségnek, te ide nem jössz be? Tudatosul bennünk, hogy mi a miénk, és felelősséget érzünk érte? Készek vagyunk harcolni azért,   amit   az   Úrtól   kaptunk,   mint   örökséget?   Legyünk   „Sammák”,   akik   megvédik   értékeiket!Van  3  hős,  akik  elmentek  a  betlehemi  kúthoz  Dávidnak  vízért,  amikor  megszomjazott.  Ők keresztülvágtak   az   ellenségen,   hogy   a   kúthoz   juthassanak.   Ez   bravúros   dolog   volt.   Életveszélyes „mutatvány”, ha szabad ezt mondani, mert nem annak szánták.Ők mindenre készek voltak a mesterükért, Dávidért.



Nagyon összecsengenek ezzel Pál apostol szavai: „De   semmivel   sem   gondolok,   még   az   én   életem   sem   drága   nekem,   csakhogy   elvégezhessem  az  én  futásomat  örömmel,  és  azt  a  szolgálatot,  amelyet  vettem  az  Úr  Jézustól, hogy bizonyságot tegyek, az Isten kegyelmének evangéliumáról”! Mi hogyan állunk ezzel?  Féltjük  az  életünket?  Meg  akarjuk  tartani  azt?  Jézus  mondja,  hogy  aki  ilyen  módon  akarja  „megtartani”,  az  el  fogja  veszíteni.  Aki  pedig  kész  még  arra  is,  hogy  elveszítse  az  meg fogja tartani azt.Legyünk készek mindenre az Úrért! Abisai, aki egymaga 300 ellenséget ejtett el, szintén hősként áll előttünk, aki nem futamodott meg,  aki  állt  a  csata  hevében  is  a  maga  helyén.  Nem  „elégedett  meg”  egy-két  katona  legyőzésével, hogy azután ünnepeltesse magát, hanem amíg jött az ellenség, addig ő nem hátrált.  Nekünk  is,  be  kell  rendezkednünk  a  hosszadalmasabb  harcra,  mert  ellenségünk  nemcsak  egy-két  támadást  fog  intézni  ellenünk.  Ahogy  az  Úrnak  örökké  való  harca  vanAmálek  ellen,  úgy  az  Isten  népének  örökkévaló  harca  van  a  Sátán  ellen!  Az  Úr  adjon  nekünk „abisai-féle” lelkületet a harchoz! Bátorító az a tudat, hogy az Úr velünk van ebben a harcban! Mi az Ő katonái, az Ő harcosai vagyunk. Legyünk hát hősök! Benája az, aki fővezéreket ölt meg és még az oroszlánt is elejtette. Ő nemcsak egy hős volt, hanem  a  hadvezérek  egyike,  később  pedig  fővezére  Izraelnek.  Nagyon  fontos,  hogy  legyenek olyan „tábornokok” Isten népe között, akik képesek a gonoszság fejedelmeinek a legyőzésére.  Akik  nem  félnek  az  „ordító  oroszlántól”,  aki  szertejár  és  lesi,  hogy  kit  nyelhetne el. Imádkoznunk kell ilyen harcosokért, és felsorakozni mögöttük! Mit mond nekünk az Újszövetség a harcról? Jézusról mondja Pál:„Lefegyverezvén a fejedelemségeket és hatalmasságokat, őket bátran mutogatta,  diadalt  véve  rajtuk”!(Kol.  2,15)  Ez  azt  jelenti,  hogy  Jézus  elvette  a  fegyvert  ezeknek,  a  hatalmasságoknak  a  kezéből.  Nem  kikapta  a  kezükből,  azután  elfutott  vele,  hanem ártalmatlanná, ellenállásra  képtelenné  tette  őket.  Megkötözve  diadalt  aratottfelettük, és ezt bátran meg is mutatta a szellemvilágnak. De nem csak nekik, hanem nekünk is. Bátorít ez minket? Kell, hogy hatalmas erőt merítsünk Jézus győzelméből!Pál a következőt mondja Timóteusnak a szellemi fiának az 1 Tim. 6, 12 -ben:  „Harcold meg a  hitnek  szép  harcát,  nyerd  el  az  örök  életet...”!  Néhányan  gondolhatják  azt,  hogy  hogyan  lehetne  egy  harc  szép,  mikor  az  életre-halálra  megy  ki.  Csakhogy  itt  Pál  a  hitnek  harcárólbeszél.  A  saját  bizonyságtétele  is  ez:  „Ama nemes  harcot  megharcoltam,  futásomat  elvégeztem, a hitet megtartottam”. (2 Tim. 4, 7)  

Azért  szép  és  nemes  ez  a  harc,  mert  nem  anyagi  javakért  történik,  nem  emberi  javak  és  a  hatalom  megszerzése  a  cél.  Ez  az  Isten  Országának  a  harca  a  Sötétség  Erőivel.  Ez  az  Igazság harca a Hamisság ellen.  Ez  a  harc  a  gonoszság  végeleges  legyőzésére  irányul,  emberek  kiszabadítására  a  gonosz  hatalma  alól,  hogy  átkerüljenek  az  Isten  Fiának  Országába.  Ez  a  legfelsőbb  rendű  harc,  amiben részt venni, és győzni a legnagyobb dicsőség egy vitéz számára.  Pál  tovább  tanácsolja  „fiát”  Timóteust  a  2  Tim.  2,  3-4  által:  „Te  azért  a  munkának  terhét  hordozzad, mint Jézus Krisztus jó vitéze! Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba, hogy tetsszék annak, aki őt harcossá avatta”.A  jó  katona  gyakorlatozik,  figyel  az  erőnlétére.  Az,  hogy  nem  „elegyedik  bele  az  élet  dolgaiba”,  azt  is  jelenti,  hogy  számára  nem  a  mindennapi  dolgok  a  legfontosabbak.  Szeme előtt van, hogy ő egy harcos, akinek az Isten munkája fontosabb a közönséges dolgoknál. Tudja,  hogy  ez  a  munka  és  harc  teherhordozással  jár,  de  vállalja,  mégpedig  tudatosan. Nem  emberekre  néz,  nem  tőlük  vár  dicséretet,  egyvalakinek  akar  tetszeni,  annak,  aki  őt harcossá aratta. Az Ő Urának, Jézusnak. Mindnyájunknak  mondja  Isten  Igéje:  „Mert  nem  kaptatok  szolgaság  lelkét  ismét  a  félelemre,  hanem  a  Fiúság  Lelkét  kaptátok,  aki  által  kiáltjuk:  Abbá  Atyám”!  (Rm.  8,15)  Megerősíti ezt az Igét a következő is a: 2 Tim. 1, 7 által: „Mert nem félelemnek Lelkét adott nekünk az Isten, hanem erőnek szeretetnek és józanságnak lelkét.” Ezek  az  Igék  rá  akarják  irányítani  a  figyelmünket  arra,  hogy  a  Fiúság  Lelke  által,  mi  erőt, bátorságot, felhatalmazást, és kenetet kaptunk arra, hogy győztes, hős harcosok legyünk az Úrban! Gerjeszd   fel   a   harci   kedvedet,   az   Úrban!   Az   Úr   által   Te   győztes   vagy!   Győzelemre vagy felkenve a Szent Szellem Hatalma által! Örülsz neki? Örülj!

Nyeste Ferenc OIH vezető
https://csabanyeste.wixsite.com/ 

Több OIH tanítás (Pdf): https://csabanyeste.wixsite.com/oihima/tanitasok-az-imarol  

 Országos Imacsoport Hálózat

 

Mentőöv

Mentőöv
Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését (hogy kidobják végre [ ... ]

MűvészetTovább...
Képzeld el... Ahol a valóság és a prófécia találkozik

Képzeld el...
A kislányod pedofilok kezébe kerül....
És te nem tehetsz semmit.
Barátaid hátat fordítanak...
Mert [ ... ]

EvangelizációTovább...
Mel Tari: Mint sebesen zúgó szél (keresztény e-könyv)

Mel Tari: Mint sebesen zúgó szél (keresztény e-könyv)
Indonéziában, egy szokványos istentiszteleten [ ... ]

KönyvekTovább...
Gégény Éva - Összes CD-je

Gégény Évának összes lemeze
Az első lemeze, MEGTALÁLTALAK, 2002-ben jelent meg.
A második lemez [ ... ]

ZeneTovább...
Hírportál Éva777

Hírportál Éva777
Napjainkban lejátszódó események. A végső időkkel foglalkozó cikkek, videók, [ ... ]

HirportálokTovább...
Ararat Worship

Ararat Worship - Istendicsőítés 


https://youtu.be/fiP1ZDBo954 
   





Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCwL5ZLkt3aHj32DVQISCo8w   
Face: https://www.facebook.com/araratworshipcollective/  [ ... ]

ZeneTovább...
Késő Éjszaka

Késő Éjszaka - Late One Night (Christian short film)
Az egyik szereplő a földi pokolban éli az életét. [ ... ]

FilmekTovább...
Lélegzet Magazin

Lélegzet Magazin
Nem könnyű keresztény nőként megállni a helyünket a mai világban. Annyi elvárás [ ... ]

MagazinTovább...